A mellékneveknek az egyik fajtája a névelő. Megmutatja, hogy egy meghatározott vagy egy nem pontosan meghatározott dologról van szó. Épp ezért két fajtája van: a határozott és a határozatlan névelő. (Az angol szavak kiejtését mindenhol a szó után szögletes zárójelben adjuk meg. Előfordul, hogy egy szónak többféle kiejtése is van.)

1. A határozott névelő:   the

jelentése: az a bizonyos, az a meghatározott, a szóban forgó, a már ismert …; a, az

Amikor azt akarjuk kifejezni, hogy egy meghatározott, egy bizonyos dologról van szó, akkor elé teszünk egy ilyen névelőt:

the boy  a fiú

the apple  az alma

Megjegyzés: A határozott névelő eredetileg a magyarban és az angolban is az a szó volt, amivel rámutatunk valamire: AZ.

2. A határozatlan névelő:   a, an

jelentése: egy darab a sok hasonló közül, amit még nem határoztunk meg, amit még nem említettünk, illetve ami még a számunkra nem ismert …

Határozatlan névelőt használunk, amikor egy olyan személyre vagy dologra akarunk utalni, amelyből egy van, de nem határozzuk meg, hogy melyik az. Két alakja lehet, attól függően, hogy utána mássalhangzóval vagy magánhangzóval kezdődik a szó.

mássalhangzó előtt: a

magánhangzó előtt: an

a boy          egy fiú

an apple     egy alma

a girl          egy lány

an egg       egy tojás

Megjegyzés: A határozatlan névelő az angolban ugyanúgy, mint a magyarban az EGY számnévből (számnév = számnak a neve) alakult ki. Ilyenkor csak azt mondjuk meg, hogy egy dologról beszélünk, de nem mutatunk rá, hogy melyikről van szó. Mert vagy nem tudjuk pontosan, hogy melyikről van szó, vagy nem tartjuk fontosnak, hogy elmondjuk, hogy melyikről van szó. Ezért nem mutatunk rá, csak azt mondjuk, hogy: egy …