A kiejtési vagy fonetikus jelek…...
mint a magyar hosszú i hang, csak nem kell széthúzni a szádat annyira.
a magyar i hangtól eltér annyiban, hogy jobban szétnyitjuk a szánkat, vagyis nyíltabb hang, és kevésbé húzzuk szét a szánkat.
csukottabb szájjal mondjuk, mint a magyar e hangot. (Olyasmi, mint a magyar ember szó második e hangja.)
nyitottabb szájjal mondjuk, mint a magyar e hangot.
olyasmi, mint a magyar á hang, de a nyelv hátra szorul; hasonló á hang, mint amit akkor ejtünk, amikor a torkunkat vizsgálják.
a magyar a és az o közötti hang. Inkább az a hanghoz van közelebb. Kerekített, de nem csücsörített ajakkal ejtjük. Gyakorlatilag ez egy olyan o hang, amit csücsörítés nélkül kell ejteni. (Olyasmi, mint a magyar hang szóban az a hang.)
hasonlít a magyar ó hanghoz, de a nyelved húzd hátrébb, és ne csücsöríts annyira az ajkaiddal!
a magyar u hanghoz hasonlít, de nyisd egy kicsit nagyobbra a szád, és ne csücsöríts annyira!
mint a magyar ú hang.
a magyar á hanghoz hasonló, de röviden és erőteljesen ejtjük.
Ilyen hang nincs a magyarban. Ez a hang nem más, mint egy hangsúly nélkül ejtett magánhangzó. (Ebből következőleg csak hangsúlytalan szótagban fordul elő.) Elmosódott ö vagy e hang.
a magyar é-ből kiinduló és i-ben végződő kettőshangzó. Az i inkább j-nek hangzik.
rövid á-ból kiinduló és i-ben végződő kettőshangzó. Az i inkább j-nek hangzik.
rövid á-ból kiinduló és u-ban végződő kettőshangzó.
o-ból kiinduló és i-ben végződő kettőshangzó. Az i inkább j-nek hangzik.
a magyar ó-ból kiinduló és u-ban végződő kettőshangzó (az ó enyhén ő-nek hangzik.) A brit angolban jobban ő-szerű ez a hang, mint az amerikai angolban.
i-ből kiinduló és ö-ben végződő kettőshangzó.
a magyar nyílt e-ből kiinduló és ö-ben végződő kettőshangzó
u-ből kiinduló és ö-ben végződő kettőshangzó.
olyan, mint a magyar k hang, de nem ejtik olyan keményen. Hangsúlyos szótag elején egy kis h hanggal együtt ejtjük.
olyan, mint a magyar p hang, de nem ejtik olyan keményen. Hangsúlyos szótag elején egy kis h hanggal együtt ejtjük.
olyan, mint a magyar t hang, de a nyelvünk hegye nem a felső fogsorhoz ér, mint a magyarban, hanem hátrébb egy kicsit a felső fogsor gyökereit befedő húsos részhez. Hangsúlyos szótag elején egy kis h hanggal együtt ejtjük.
az l hangnak kétféle ejtése van:
(a) magánhangzó és j előtt olyan az ejtése, mint a magyar l hangé.
(b) mássalhangzók előtt (kivéve a j hangot) és a szavak végén az l hang ejtése közben a nyelv alakja nem domború, hanem homorú. Vagyis a nyelv középső részét nem emeljük a szájpadláshoz, hanem leeresztjük – itt lesz homorú a nyelv – de a nyelv hátulját a szájpadlás hátsó részéhez emeljük.
olyan ng hang, amikor a g-t elkezdjük kimondani, de nem mondjuk ki az n után. Mint az n hang kiejtése a magyar harang szóban.
Más mint a magyar r hang. Nem ropogtatjuk, mint a magyar r hangot, hanem csak egy kicsi perdületet adunk neki, nem ropogtatjuk, mint a magyarban. (Olyasmi, mintha raccsolva beszélnénk).
Az r hang a szó végén vagy mássalhangzó előtt alig hallható. Ennek a jelölésére néhány szótár egy kis [ r ] betűt használ, mert van aki ejt egy kis angol r hangot, van aki meg egyáltalán nem. Ha a szóvégi [r] hang után a következő szó magánhangzóval kezdődik, akkor viszont kiejtik, mert így könnyebb kimondani.
mint a magyar sz hang.
mint a magyar s hang.
nincs ilyen magyar hang. A nyelved hegyét tedd a két fogsorod közé, és ebben a helyzetben tartva, fújd ki a levegőt a nyelv hegye és a felső fogsor között. Nyugodtan dugjuk ki kicsit a nyelvünket a fogunk között! A hangszálak nem rezegnek ilyenkor! Ne ejtsünk helyette t vagy sz hangot! Olyasmi, mint egy t hang, amikor a nyelvünket nem a felső fogsor hátához teszünk, mint a magyarban, hanem a fog aljához.
ugyanúgy képezzük, mint az előzőt, csak a hangszálunk is rezeg közben. Ne ejtsünk helyette d vagy z hangot! Olyasmi, mint egy d hang, amikor a nyelvünket nem a felső fogsor hátához teszünk, mint a magyarban, hanem a fog aljához.
nincs ilyen magyar hang. A szájunkat kerekítve u hangra állítjuk be, és nagyon rövid u ejtése után azonnal átsiklunk a következő hangra. Ne ejts helyette v hangot, mert előfordul, hogy az egy másik szó!
mint a magyar zs hang.
mint a magyar dzs hang.
mint a magyar cs hang.
azt mutatja meg, hogy az utána levő szótagon van a hangsúly a szóban. A hangsúlyos ejtés pedig azt jelenti, hogy a szó egy részét nagyobb nyomatékkal ejtjük ki, mint a többi részét. (Vannak olyan szótárak, melyek megadnak egy másik hangsúlyjelet is [ ,] ami az úgynevezett másodlagos hangsúly. Ez azt jelenti, hogy a szó annál a szótagnál is hangsúlyos, amelyet ez a jel ad meg, de van egy másik hangsúly is a szóban, ami ennél erősebb. Ezért csak olyan szóban van másodlagos hangsúly, melyben elsődleges hangsúly is van.) — Némely szótárban (főleg az amerikaiakban) a hangsúlyjelet a hangsúlyos szótag után teszik, és nem elé.
A többi használt betűt a magyarnak megfelelően ejtjük.
Comments off
Subscribe by RSS